Előszó - A csend hangja

Néha a csend többet jelenthet a szavaknál, de nem mindenki tudja. Próbáltam megérteni ezt és dolgozni ezen az új leendő életen. A beszéd fontos tevékenység számunkra. Furcsa dolog ez, mivel tulajdonképpen nem mindenki tud közülünk beszélni. Szóval ők hogyan kommunikálnak? Ők a kezüket és testüket használják a beszédhez. Leírni, hogy mit gondolnak és mit éreznek, ez nem igazán közvetlen és néha egészen bonyolult. Ők egy különleges nyelvet használnak, ami jelekből áll össze. Ez nem olyan könnyű, megfogod látni ebben a fanfiction-ben.

Mikor írtam ezt a történetet – már majdnem vége volt a nyárnak – nem tudtam, hogy vajon tudom-e irányítani a főtéma ábrázolását, ahogy kéne. És én olaszul írtam, ez az első nyelvem, szóval az különbözik attól, amit olvasni fogtok. Lefordítottam a saját történeteimet, melyeik ki lettek rakva más oldalakon más nyelveken. Elnézést kérek a hibáimért, próbáltam a legjobban lefordítani, ahogyan csak tudom.

Szétválasztottam a történetet két fejezetre, és nagyon ragaszkodtam ehhez, mert ez az egyik kedvenc Baekyeol/Chanbaek történetem. Tudom, hogy a téma nem igazán könnyen nyújt valamit, de meg kellett írnom. Ez nem egy angst, de nem is boldog. Ez csak egy sztori, megengedem, hogy önmagában beszéljen.

Csak ez.